Mit igyunk a nyári kánikulában?
Bizonyára mindenki által tapasztalt tény, hogy nyaranta gyakoribb a szomjúságérzet, mint télen. Amíg egy hidegebb napon teljesen megfeledkezünk az ivásról szinte csak az étkezések juttatják eszünkbe, addig nyáron már-már félóránként kívánunk valamilyen folyadékot. Nem mindegy azonban, hogy ilyenkor mit is iszunk.
Bár szervezetünk tudtunkra adja, mire is van szüksége, a tudati kontrol hajlamos ezt módosítani nem kimondottan pozitív irányba. Hiszen hányszor látni, hogy sokan a legnagyobb kánikulában is kizárólag kólával, vagy egyéb cukros italokkal próbálják csillapítani szomjúságukat. A elterjedt márkanevek, a hangzatos reklámszlogenek, a jól összeállított termékmarketing, a finom íz természetes, hogy hatással van a vásárlóra, hiszen ez a céljuk. Nem biztos azonban, hogy ami nekünk jól esik, az a szervezetünknek is.
Gyakran használják a kifejezést, miszerint nyáron kiizzadjuk, amit megiszunk. Ennél tömörebben és egyszerűbben talán nem is lehetne összefoglalni a folyamat lényegét.
A víz számos igen fontos szerepe közül az egyik a hőháztartásunk szabályozása. Testünk folyamatosan vizet párologtat, télen és nyáron egyaránt. Ezt nevezzük izzadásnak. A bőrről történő vízelpárologtatással hűti magát testünk. Nem is gondolnánk, de naponta több liter vizet is kiizzadunk ilyen formán. Érthető, hogy ha valaki ezt nem pótolja, az rosszulléthez, fejfájáshoz, ájuláshoz, kiszáradáshoz vezethet.
Különös figyelmet kell szentelni ilyen téren a kisgyermekek, és az idősek megfelelő folyadékfogyasztására, hiszen e két korosztály a leginkább érzékeny az ilyen jellegű problémára. Szervezetük alkalmazkodóképessége amúgy is alacsonyabb, amihez társul még az életkori sajátságok révén a nem megfelelő folyadékfogyasztás. A gyerekek a játékba belemerülvén hajlamosak megfeledkezni az ivásról, ha szomjasak is, halogatják, nem szívesen szakítják meg miatta a játszást. Az idősebb korosztály általában a szomjúságérzet csökkenése miatt nem iszik kellő mennyiséget. Az ő esetükben tehát kiemelten fontos a tudatos odafigyelés.
A helyzettől is függ, mi a legmegfelelőbb ital. Manapság az emberek nem szívesen nélkülözik az oly népszerű, jóízű üdítőitalokat. Amit az ember ismer és szeret, arról nehéz lemondani. Ez nem is baj. Érdemes azonban odafigyelni arra, hogy mint ahogy nem eszünk reggelire, ebédre és vacsorára is csokoládét, vagy egyéb édességet, ugyanúgy helytelen ha egész nap csupán különféle üdítőitalokkal oltjuk szomjunk. Legyenek hát ezek is olyanok, mint az édességek, alkalmankénti finomságok, és ne fő szomjoltók.
Az üdítőitalok általában nagy mennyiségben tartalmaznak cukrot, és különböző mesterséges adalékanyagokat. A cukros, édes italok nem túl jó szomjoltók, mindemellett még jelentős energia bevitelt is jelentenek, ezáltal rendkívül hizlalnak. Ennek oka nem csupán a cukor miatti kalóriatartalommal magyarázható. Néhány pohár nem okozna gondot, de egész nap fogyasztva észrevétlenül lecsúszik belőlük több liternyi is. Az ilyen magas cukortartalmú italok rövid ideig ugyan a szomjúság csökkenésének érzetét keltik, de hosszútávon éppen hogy növelik azt, így ingerelve még több „cukros víz” fogyasztására.
Köztudott, hogy a kóla, és az egyéb szénsavas üdítők egyik fő komponense a cukor, de azt már csak kevesek által ismert, hogy a dobozos gyümölcslevek is nagy arányban tartalmaznak cukrot. Ezért az alacsony gyümölcstartalmú üdítők szintén nem ideálisak egész napi fogyasztásra, bár a kóla jellegű italoknál mindenképpen előnyösebbek.
A 100% gyümölcstartalommal rendelkező üdítők több szempontból is kedvezőek lehetnek, bár sokan fogyasztják vízzel hígítva, nem túl jó szomjoltó képességük miatt. Összetétele, vitamintartalma viszont bármilyen időben előnyös, nem is beszélve a többi üdítőitalnál alacsonyabb kalóriatartalmáról.
Az alkohol tartalmú italok ilyen téren semmiképp sem tekinthetők megfelelőnek, mivel ezek nem csökkentik hatásosan a szomjúságérzetet, ezenfelül kiszárítják a szervezetet, ezáltal növelve a folyadékszükségletet.
A legideálisabb innivaló, kiváltképp nagy melegben, a víz. Az egyszerű csapvíz is megfelelő, kánikulában azonban célszerű emellett még valamilyen ásványvíz fogyasztása, a különféle ásványi anyagok pótlására. A víz kiválóan oltja a szomjúságot, leghatékonyabban fedezi szervezetünk folyadékszükségletét, emellett nincs kalóriatartalma, ezáltal akármennyit fogyaszthatunk belőle a hízás veszélye nélkül.
A megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása egyre nehézkesebb világszerte. Magyarország egyes régióban is igen eltérő lehet a csapvíz összetétele, minősége.
A különféle ásványvizek, forrásvizek jótékony hatása, tisztasága, friss íze már régóta ismert és elismert, mégis csupán az elmúlt években vált elterjedtté hazánkban. Az utóbbi 15-20 évben végbement változások nagy hatást gyakoroltak az átlag magyar táplálkozási szokásaira és lehetőségeire. Előtérbe került az egészségesebb élet utáni vágy, és így az egészségesebb táplálkozás iránti igény is. Ez kiváló lehetőséget biztosított az ásványvizek térhódításának, melyet a lassan, de biztosan csökkenő minőségű vezetékes víz egyre rosszabb íze csak elősegített.
A csapvíz és az ásványvíz közötti különbség nem csupán ízben, hanem összetételben is megmutatkozik.
Az ásványvizekben magasabb az összes oldott ásványi anyag tartalom, és többféle ásványi anyagot tartalmaznak mint a vezetékes víz. Ezen tulajdonságok azonban a különféle ásványvizek forrásvizek, gyógyvizek között is igen eltérőek lehetnek. Minden vízfajtában más és más az összes oldott ásványi anyag mennyisége, emellett a különböző ásványi anyagok egyenkénti mennyisége, egymáshoz viszonyított aránya is. A természetes ásványvizek összes oldott ásványianyag-tartalma 500-4500 mg/l között változik.
A magasabb ásványi anyag tartalommal rendelkező vizek kizárólagosan fogyasztva vesekövet okozhatnak, ezért folyadékfogyasztásunkat ne korlátozzuk ezekre a fajtákra, egészítsük ki egyéb alacsonyabb ásványianyag-tartalmú vizekkel, csapvízzel.
Ugyanez igaz a magasabb nátrium tartalmú vizekre, melyek nagyobb mennyiségben történő fogyasztása szintén nem célszerű, kiváltképp magas vérnyomásban szenvedőknek, akiknek nátrium szegény étrendjükbe ezek nem a legmegfelelőbben beilleszthetők.
Az emberi szervezetnek naponta átlagosan 2,5-3 liter folyadék elfogyasztása az ideális.
A szükséges mennyiséget azonban több tényező is befolyásolja. Ilyen például a só fogyasztás, a fizikai megterhelés, a külső hőmérséklet, vagy a szervezet hidratáltsága, azaz hogy az elmúlt időszakban mennyire sikerült fedeznünk szervezetünk folyadékigényét. Ki ne tapasztalta volna már élete folyamán, hogy sósabb étel elfogyasztásakor, sportolás alkalmával, vagy izzasztó melegben több folyadékot kívánunk. Ezen tényezők több literrel is megemelhetik folyadékszükségletünket. A meleg nyári napokra például 3-4 liter folyadék elfogyasztása javasolt, míg a hideg téli napokon 2-2,5 liter is elegendő lehet.